A harcsa kíméletes kiemelése

A sikeres harcsapergetés egy nagyon fontos momentuma a hal vízből való kivétele. Adódik tehát a kérdés:
milyen eszközöket és technikákat célszerű alkalmazni vagy mellőzni a harcsafárasztás végén?

• Kisebb harcsáknál – mint minden kisebb halnál – jó a merítőháló.
  
• Általában a csónak mellett kiszabadítom a wobblert és egyből szabadon engedem a harcsákat – kiemelés nélkül. Ehhez ritkán szükséges bármilyen eszköz, habár a wobblerszabadításnál hasznos az általam leggyakrabban használt hosszú nyelű, erős fogó.
  
• Abban az esetben, ha a vendég szeretne fotózkodni és megmérni a harcsáját, akkor boga gripet használok. Az eredetit jószívvel ajánlom mert az utánzatokkal sok problémám volt.
  40 kg-ig boga grippel szoktam beemelni a harcsákat, afölött már nem éri át a két pofája a bogának a harcsa száját. Meg nem is szerencsés akkora állatot a csónak peremen behúzni.
  
• Ha nem túl kockázatos (a horog-horgok elhelyezkedése), akkor elsősorban kézzel, kesztyűvel a legkíméletesebb beemelni a harcsát. Kesztyű vagy rongy nélkül csak a legbátrabbak próbálkoznak és ők is többnyire csak egyszer: először... :-)
  
• 40 kg fölötti harcsa esetében, ha szerencsétlen a wobbler elhelyezkedése a szájban (ill. ha a hal túl nagy és erős), akkor egy speciálisan nagy harcsák számára készített fogót használok.
  Ez sem tökéletes megoldás, megsértheti az alsó gereben fogazatot, ha sokáig rajta hagyjuk (erőre kap és rángatja). Ha nem szorítjuk össze eléggé (mint én tettem is a 122 kg-os harcsánál), akkor pedig egyszerűen elengedi a száját és elmegy a harcsa.
  Ilyenkor nem árt, ha a közelben van egy olyan barátod, aki utánanyúl és puszta kézzel a szájába nyúlva visszahúzza még a mázsa fölötti halat is :-).
  Nagy harcsánál szerintem a legcélszerűbb megoldás, ha evvel a fogóval vagy pányvakötélen (kopoltyúra vigyázva!) lassan haladva kivontatjuk a lapos partra és ponyvára fektetve fotózzuk (esetleg mérlegeljük).

A vízben a harcsatestre felhajtóerő hat (mely egyenlő az általa kiszorított víz súlyával). Így egy harcsát a vízben sosem érhet akkora terhelés mintha mi – mindegy mivel és milyen módon – függőlegesen kiemelnénk a levegőre. Ezért fordulhat elő a nagyobb harcsáknál az, hogy függőlegesen emelve a gerince elroppan a nagy húzóerő hatására.

Fontos megemlíteni még azt, az elsőre jónak tűnő és rendszeresen alkalmazott technikát, amikor a csónakba becsúsztatják a harcsát:
„A fejét behúzzuk és a teste már becsúszik utána”. Ez azonban nem biztonságos a harcsa szempontjából. A belső szerveit nagy és végzetes nyomás érheti a csónak peremén.

A vágóhorgot és egyéb – kínzó – eszközöket már meg sem említem. Európai horgász számára ez már csak a (nem túl dicső) múlt. Sok harcsa nem csak súlyra nehezebb, de életkorát tekintve is idősebb lehet, mint a kifogója. Tényleg azt érdemli, amit némely „horgásztól” kap?

Lassan a horgászok is olyan technológia fölénybe kerülnek, mint a vadászok a vadakkal szemben. Ha ez így folytatódik, kiüríthetjük a vizeinket. Tisztességesen megküzdött – bánjunk vele egyenrangú félként, még ha mienk is a fölény! Sértetlen, kíméletes visszaengedése a helyes és természetes cselekedet.