Első horgászat a Pó folyón

Homan

Történetem 2013 telén kezdődik. Egyik munkatársam nagyszerű történeteket mesélt a Pó halairól, amelyekben apósa szebbnél szebb harcsákat fogott a Pó-folyóból. Ezeket mindig meghallgattam, mert érdekesek voltak számomra, de a figyelmemet inkább a nagyobbik fiam közelgő születése kötötte le. Az első – eléggé intenzív – két hónap után egy délutáni sétálás közben meséltem a feleségemnek, hogy milyen szép nagy halakat lehet fogni a Pó folyón. Mire Ő: „Miért ne utaznál ki és próbálnád meg?”.

Előkészületek

Nekem ez eddig eszembe sem jutott váratlanul ért, de kapva az alkalmon másnap kb. 1,5 óra alatt leszerveztem a horgásztúrát két munkatársamat bevonva. A kiválasztott időpont július közepére esett, gondoltuk, majd kuttyogatunk (jelentsen ez bármit is a valóságban). A kiválasztott utazásszervező a Pofishing lett, mert ez az oldal volt a legszimpatikusabb. A telefonos egyeztetés után megbeszéltünk egy személyes találkozót, hogy azért mégis mielőtt útnak indulunk, legyen egy minimális fogalmunk az ottani horgászatról. Ekkor találkoztam először Lajossal, aki szervezi a sporthorgászatot a Pó-folyóra. A beszélgetés kb. 1,5 órát tartott, folyamatosan záporoztak a kérdéseink Lajos irányában, aki türelmesen válaszolt a neki teljesen evidens dolgokra. A végén ott tartottunk már, hogy medertérképeket rajzolt nekünk, hogy hol is érdemes általában csorogni egy kuttyogatás alkalmával. Itt megéri egy kicsit kitekinteni a tapasztalatainkra, mind a hárman gyerekkorunk óta horgászunk, de valahogy mindegyikünket elkerült a folyóvízi horgászat. Addig a pontig maximum evezős gumicsónakkal találkoztunk azzal is a strandon, a partról figyelve. Az első megbeszélés után tele információval elkezdtük az ajánlott felszerelés beszerzését, ami legalább arra jó volt, hogy elkezdjen fogyni az indulásig hátralévő napok száma, ami működött is kb. (1 hétig). Utólag visszagondolva a bevásárlások alkalmával természetesen mindent megvettünk, ami elénk került (a Lajos által ajánlott felszerelés többszörösét), így a végére kaptunk már egy 30%-os kedvezményre jogosító kártyát is. Ezért a bevásárlás végösszegét nem kell firtatnom. Utólag visszagondolva ennek a töredéke pont elég lett volna. Van olyan tétel, ami 5 év elteltével a mai napig kibontatlanul áll. A horgászfelszerelés beszerzésével párhuzamos, pedig megkezdődött a hetekig, hónapokig tartó videók nézése a Youtube-on, ahol páratlan fogásokat mutattak be. Mi pedig már képzeletben éjszakákon keresztül fárasztottuk a nagy harcsákat.

Az indulás napja

Végtelennek tűnő várakozás után az indulás előtt két nappal egyikőnk sem aludt éjszaka. Időközben annyi felszerelést sikerült összevásárolnunk, hogy külön tetőbox-ot kellett tennem az autóra, hogy minden beférjen. Természetesen mindenki hozta az összes fellelhető felszerelését, botját. Mert hát mi mindenre fogunk horgászni, hiszen a harcsák mellett, mi pergetni is fogunk balinra, süllőre, fenekezni is fogunk pontyra (gondoltuk még ekkor). A tervezett indulás 03:00-ra időzítettük, ami utólag arra volt csak jó, hogy mivel senki nem aludt egy percet sem előtte én 20 km elteltével Érdnél arra gondoltam, hogy megállok aludni egy 3-4 órát. Az indulás előtti izgalmak elmúltak hiszen már úton voltunk és jött a leküzdhetetlen fáradság. Nagykanizsáig 4 energiaital elfogyasztása után, illetve a folyamatosan világosodó reggelnek köszönhetően sikerült átérnünk Olaszországba Triesztbe. Mivel az egyik munkatársam még nem járt külföldön, gondoltam az autópályát elkerülve kertek alatt megtesszük azt a pár száz kilométert hadd lásson világot, ezzel sikerült az autópályás menetidőhöz képest +4 órát ráhúzni. Délután 3 felé értünk Porto Viroba.

Ismerkedés a folyóval

Rövid kipakolás és alvás után este elhatároztuk, hogy kimegyünk megismerkedni a folyóval, csónakkal és természetesen a halakkal. Lajos iránymutatásával megtaláltuk a kuttyogató „pályát”. Na innen kezdődött a sivár valóság: az otthon vásárolt horgászbolti kuttyogatófákat nehéz volt munkára bírni, hármunk közül egy rövid próba alkalmával kiderült, hogy ha valakinek van minimális érzéke hozzá az én leszek, mert a többiek próbálkozásait átöltözés és/vagy a fenékvíz-szivattyú bekapcsolása követte. Szerencsénkre Lajos erre felkészülve már előre kikészített nekünk egy „gyakorló fát”, amivel gyönyörű hangokat lehetett ütni és szépen lassan meg lehetett vele tanulni a kuttyogatást. A kuttyogató fa használatával párhuzamosan elkezdtünk megismerkedni a halradar fogalmával. Kezdetben állóvízi pecásként nem tulajdonítottunk neki különösebb figyelmet, mert hát minek is kellene nekünk – ez természetesen az első 10 percig tartott. Ezért a munkatársam által szerzett „no name” halradarral kezdtük, aminek természetesen semmi értelme nem volt, jobban jártunk volna, hogy ha egy ólmot zsinórra kötünk és időnkét leengedjük a fenékre megmérve a vízmélységet. Természetesen a problémát Lajos újra áthidalta. Kaptunk egy olyan halradart, ami tényleg arra való, hogy pontos képet adjon a mederfenékről, hogy a megfelelő helyen tudjunk csorogni. Ezután egy intenzív 2 óra horgászat után úrrá lett rajtunk a fáradság, ezért lefeküdtünk aludni.

Éles bevetés

Másnap reggel fitten tettvággyal tele indultunk útnak. Lajosék kicsit kérdőn néztek ránk, hogy hova indulunk reggel 09:00-kor. Mert, hogy meleg lesz azt javasolta, hogy inkább este menjünk ki, de hát mi nem aludni jöttünk gondoltuk és el is indultunk. A kezdeti bénázások után sikerült jó pár kapást elérni, de hal nem lett belőle, ami 2 dolognak volt köszönhető.
Egyik a bevágás erőssége, ami inkább hasonlított egy keszegező horgász bevágásához, mintsem egy harcsa sikeres megakasztásához.
A másik probléma a bevágás szöge, mivel nem partról horgászunk „előre”, hanem „magunk alá”. Így a helyes bevágás iránya a már megszokott csaknem vízszintes helyett függőlegesnek kellett volna lennie.
Amire viszont nem voltunk teljesen felkészülve az a meleg. Bár szóltak előre, de miután fejenként megittunk 1,5 liter vizet 1 óra alatt, úgy döntöttünk, hogy visszavonulót fújunk. Egy kiadós alvás után Lajosékkal megbeszéltük a reggeli tapasztalatokat. Elméletben begyakoroltuk a helyes bevágás mozdulatát és este újult erővel szálltunk vízre immár Lajosékkal együtt. A terv az volt, hogy egymáshoz közel csorogva, követve őket megpróbáljuk újra a kuttyogatást. Miután megfelelően tudtuk használni a radart olyan mennyiségű harcsa volt alattunk, hogy kizárt volt a hal nélküli folytatás, amit be is igazolt az este hátralévő része. Kb. 15 kis harcsát fogtunk az este folyamán, amivel mi végtelenül elégedettek voltunk.
Az elkövetkező napok így teltek, napközben pihenés este pedig reggelig tartó kuttyogatás. Az egyik esti induláskor zivatarfelhők gyülekeztek. Tipikus 15 perces nyári zápor volt, mely a melegben még jól is esett. Természetesen együtt indultunk Lajosékkal, de mi különváltunk és a saját utunkat jártuk és egy 5 km-el feljebb lévő helyet választottunk. Szépen felmotoroztunk a nyári záporral kísérve, majd a csorgás megkezdése után 30 perccel csörgött is a telefon, hogy fogtak egy 190cm-es harcsát, ha gondoljuk nézzük meg. Mivel nem láttunk még ekkora harcsát elindultunk lefelé és míg mi úton voltunk, fogtak egy még nagyobbat ami kb. 80 kg-os volt. Gyönyörű halak voltak, de a legmeglepőbb talán az volt, ahogy bántak ezekkel a halakkal. Rutinosan, nagyon óvatosan mozgatták a halakat, hogy még véletlenül se sérüljenek meg. Nagyon meglepő volt, de olyan tiszteletreméltó, hogy mi csak pislogtunk. Ezen felbuzdulva természetesen minden hátralévő nap reggelig horgásztunk, de a nagyobb harcsák a hét hátralévő részében is elkerültek minket.

Tanulságok

Az egy hét alatt, amíg ott voltunk többet tanulhattunk a harcsa horgászatról, mint videókat nézve, újságcikkeket olvasva évek alatt. A becsomagolt felszerelések kb. 80 %-át nem használtuk, ami nem is lett volna baj, mert az autóba „elfért”, de még ki is vittük magunkkal a csónakba, ami miatt egy nagyobb hal fárasztása még kudarcba is fulladhatott volna. Megtanultunk megfelelő minőségben horgokat kötni, mert a kezdeti tapasztalatszerzések alkalmával párszor leakadtunk és kb. 4 kg-os fékerő kifejtésénél hagytuk el a szerelékeket. Sejthetően egy nagyobb hal fárasztását sem bírták volna ki, így talán jobb is, hogy nem hozott össze a sors velük. Az egyik fő tanulság pedig az a tapasztalat, amivel Lajos segített minket. Többször mi is legyintettük a „maradjatok csöndbe a csónakban, mert csak kicsiket fogtok fogni” és hasonló tanácsokra. Amit mi persze nem tartottunk be, de ennek a következő években lett igazán fontos szerepe.

Homan
Következő fejezet >>